Az importált szabványos sínek időjárásálló bevonati technológiája-a korrozív tengerparti környezethez igazodik.
Melyek a külföldi szabványos sínek korróziós típusai és jellemzői tengerparti környezetben?
A külföldi szabványos sínek korróziós típusai a tengerparti környezetben főlegelektrokémiai korrózió és réskorrózió. Az elektrokémiai korróziót a sín felületén lévő vas és a környezetben lévő kloridionok és vízmolekulák közötti elektrokémiai reakció okozza, amely anódos oldódású és katódos redukciós korróziós cellát képez. A kloridionok erős permeabilitással rendelkeznek, ami tönkreteheti a passzív filmréteget a sín felületén, felgyorsíthatja a vasionok oldódását, és korróziós gödrök kialakulásához vezethet a sín felületén. A réskorrózió leggyakrabban a sín és a rögzítőelem csatlakozásánál jelentkezik. Ezek a részek hajlamosak a sópermet és a víz felhalmozódására, oxigénhiányos környezetet képezve, ami oxigénkoncentrációjú sejtkorróziót okoz. A korrózió sebessége sokkal nagyobb, mint a sínfelület egyenletes korróziója. Emellett a tengerparti területeken nagy a nappali és éjszakai hőmérséklet-különbség, és hajlamos a kondenzvíz kialakulására a sín felületén, ami kényelmes feltételeket biztosít a korrozív közegek behatolásához, és tovább rontja a korrózió mértékét. Ez a fajta korrózió az erős rejtőzködés és a gyors fejlődési sebesség jellemzőivel rendelkezik, amit korai szakaszban nem könnyű megtalálni, és a későbbi szakaszban a sínszakasz elvékonyodásához vezet, ami befolyásolja a vonal biztonságát.
Melyek az alapvető típusai és teljesítménykövetelményei a külföldi szabványos sínek időjárásálló-bevonatainak?
Az időjárásálló{0}}bevonatok fő típusai a külföldi szabványos sínekhez:tűzi-mertítő horganyzás, epoxicink-dús bevonat és fluorkarbon bevonat. A tűzihorganyzó bevonatot úgy alakítják ki, hogy a sínt olvadt cinkfolyadékba merítik, és így egy cink-vasötvözet réteg jön létre, amely feláldozó anódvédő hatást fejt ki, és a sópermet-tesztben a korrózióállósági időnek 2000 óránál nagyobbnak vagy azzal egyenlőnek kell lennie. Az epoxi-cink{5}}dús bevonat epoxigyantát használ film-képző anyagként és cinkport, mint rozsdaálló pigmentet. A cinkpor-tartalom legfeljebb 80%, a bevonat tapadása legfeljebb 5 MPa, az ütésállóság pedig legfeljebb 50 kg · cm, amely képes alkalmazkodni a vonat működése által keltett vibrációhoz. A fluor-karbon bevonat kiváló időjárásállósággal és korrózióállósággal rendelkezik, a fluor-szénhidrogén gyanta tartalom nagyobb vagy egyenlő, mint 70%, a bevonat ultraibolya öregedésállósági ideje nagyobb vagy egyenlő, mint 1000 óra, és nem könnyű krétázni és leesni a tengerparti erős napfényben. A három bevonat vastagságát a szolgáltatási környezetnek megfelelően kell beállítani. A tűzihorganyzó bevonat vastagsága Legfeljebb 85 μm, epoxicink{19}dús bevonat 120 μm vagy annál nagyobb, fluorkarbon bevonat 50 μm vagy annál nagyobb, és a bevonat felületének simának és laposnak kell lennie, lyukak és egyéb védőhatások, megereszkedések nélkül.
Melyek a kulcsfontosságú pontok a külföldi szabványos sínek időjárásálló{0}bevonatainak építési folyamatában?
A külföldi szabványos sínek időjárásálló bevonatainak{0}}készítési folyamatának kulcspontjai:szigorúan ellenőrzi a felületkezelés minőségét és a bevonat építési paramétereit. Először a sín felületét vetik aláhomokfúvás rozsdamentesítő kezelés, a rozsdamentesítő fokozatnak el kell érnie az Sa2,5 fokozatot, és a felületi érdesség 50{5}}80 μm-re van szabályozva, hogy biztosítsa a bevonat és a sínmátrix közötti tapadást. A bevonat felépítését a homokfúvást követő 4 órán belül el kell végezni, hogy elkerüljük a sínfelület újbóli rozsdásodását. A tűzihorganyzó bevonat készítése során a sínt 100-120 fokra kell előmelegíteni a felületi nedvesség eltávolítása érdekében, majd olvadt cinkfolyadékba kell meríteni, a cink folyadék hőmérsékletét 440-460 fokra kell beállítani, és a cink bemerítési ideje egyenletesen fedheti be a horganyzó réteget 3 perccel. a sín felületét. Az epoxicink{23}dús bevonat nagynyomású, levegő nélküli szórással készül, a permetezési nyomás 20-25 MPa között van szabályozva, a fúvóka átmérője 0,5-0,8 mm, és kétszer szórják. Az első bevonat vastagsága nagyobb vagy egyenlő, mint 60 μm, a második bevonatot pedig felületi szárítás után permetezzük, hogy a teljes vastagság megfeleljen a szabványnak. A fluorkarbon bevonat felépítését az epoxi cinkben gazdag bevonat kikeményedése után 7 nappal kell elvégezni. A permetezési környezet hőmérséklete 15-30 fok, a relatív páratartalom pedig legfeljebb 70%. Kerülni kell az esős vagy magas páratartalmú környezetben történő építkezést.
Mi a szabványos különbség a külföldi szabványos sínek időjárásálló{0}}bevonatai között a különböző országokban?
A különböző országokban a külföldi szabványos sínek időjárásálló-bevonatainak szabványos különbségei elsősorban abevonat típusa, vastagságigénye és kimutatási módja. Az EU EN szabványú sínek előnyben részesítik az epoxi-cink{1}}dús bevonatokat, amelyeknél 100 μm-nél nagyobb vagy annál nagyobb bevonatvastagság szükséges, sópermet-teszt korrózióállósági ideje 1500 óra vagy annál nagyobb, és az észlelési módszer megfelel az EN ISO 9227 szabványnak. Az észak-amerikai AAR szabványsínek előírják, hogy a part menti területek sínekjeinek tüzihorganyzó bevonatot kell alkalmazniuk, legfeljebb 90 μm cinkrétegvastagsággal és 10 μm vagy annál nagyobb cink-vasötvözet rétegvastagsággal, a kimutatási módszer pedig az ASTM B117 szabványt alkalmazza. A japán JIS szabványsínek fluor-szénhidrogén bevonatok használatát javasolják, amelyek megkövetelik, hogy a bevonat UV-öregedésállósága legalább 800 óra legyen, és tapadása 4 MPa vagy annál nagyobb, az észlelési módszer pedig a JIS K 5600 szabványt alkalmazza. A magas part menti páratartalom miatt a délkelet-ázsiai országokban a külföldi szabványos sínek megkövetelik, hogy a bevonat nedves hőállósága legalább 1000 óra legyen, és epoxicink{17}}dús + fluor-szénhidrogén kompozit bevonatot alkalmaznak, amelynek teljes vastagsága legalább 180 μm. Ezeket a standard eltéréseket az egyes országok éghajlati környezete, vonali működési feltételei és műszaki preferenciái határozzák meg. Külföldi szabványos sínek exportálásánál szigorúan be kell tartani a célország szabványait.
Milyen karbantartási és javítási módszereket alkalmaznak az időjárásálló{0}}bevonatok esetében a külföldi szabványos sínekhez?
A külföldi szabványos sínek időjárásálló bevonatainak karbantartási és javítási módszereit{0}}a szerint kell meghatároznia bevonat sérülésének mértéke és típusa. A napi karbantartás során rendszeresen ellenőrizni kell a sínbevonatot 3 hónapos felülvizsgálati ciklussal, különös tekintettel a bevonat állapotának ellenőrzésére a rögzítőelemek csatlakozásainál és a síncsatlakozásoknál. Azoknál az alkatrészeknél, ahol a bevonat enyhe karcolások vagy lyukak láthatók, javítótoll használható a foltjavításhoz. Kijavítás előtt-a sérült részt csiszolópapírral le kell csiszolni a felületi rozsda eltávolítása érdekében, majd az eredeti bevonattal megegyező típusú festékkel kell bevonni. A 10 cm²-nél kisebb vagy azzal egyenlő bevonat-hámlási területtel rendelkező alkatrészeknél a javításhoz kézi permetezési módszert kell alkalmazni. Először homokfújja meg a sérült részt a rozsdásodáshoz, a rozsdamentesítő fokozat eléri az Sa2 fokozatot, majd szórja be az alapozót és a fedőbevonatot, hogy biztosítsa, hogy a javított bevonat vastagsága megegyezzen az eredeti bevonattal. Azoknál az alkatrészeknél, amelyeknél a bevonat leváló felülete ＞10 cm² vagy nagy-felületű rozsda, el kell távolítani a sínszakaszt, és újra el kell végezni a teljes bevonat felépítését, és az építési folyamat összhangban van az új sínbevonattal. Karbantartás és javítás után bevonatteljesítmény-vizsgálatot kell végezni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a javított alkatrész korrózióállósága megfelel a szabványos követelményeknek, és meghosszabbítja a sín élettartamát.