A rögzítési anyag aránya és a rögzítési erő, valamint a síntüskék talptartója közötti kapcsolat
Ha a kénes cementhabarcs kéntartalma 10%-ról 25%-ra nő, hogyan változik a rögzítőerő, és miért van az optimális tartomány?
Ha a kéntartalom 10%, a habarcs folyékonysága gyenge, és nem megfelelő az alvó pórusokkal való kombinációja, és a rögzítési erő csak 60 kN. Ha a tartalom 15%-20%, a folyékonyság és a ragasztás egyensúlyban van, és a rögzítőerő eléri a 80-90 kN-t, ami az optimális tartomány. Ha a tartalom 25%, a túlzott kén a habarcs megnövekedett ridegségét, a kikeményedés után könnyű repedést okoz, és a rögzítési erő 70 kN-ra csökken. Ez azért van, mert a kén kötőanyagként működik; a túl alacsony tartalom nem képezhet sűrű kötőréteget, a túl nagy tartalom pedig csökkenti a habarcs szívósságát, repedéseket okozva. Az optimális arány biztosíthatja, hogy a habarcs teljes mértékben behatoljon az aljzat pórusaiba, és egységes kötőréteget képezzen, amely a fából készült talpfák közönséges sebességű vonalakon történő rögzítésének alapja.
Miért nagyobb az A:B=2:1 40%-os gyanta rögzítőszer kötési szilárdsága, mint az 1:1?
A gyanta rögzítőanyag gyantából (A ágens) és térhálósító szerből (B szer) áll. 2:1 arányban a gyanta és a kikeményítőszer közötti reakció a legelégesebb, a legnagyobb térhálósítási sűrűséggel, és a kötési szilárdság elérheti a 12 MPa-t. 1:1 arányban a túlzott keményítőszer a gyanta molekulaláncainak egyenetlen -keresztkötéséhez vezet, ami felesleges kis molekulákat termel, és a kötés erőssége csak 8,5 MPa. A megfelelő térhálósítási reakció szilárd kémiai kötést tud kialakítani a rögzítőszer, a tüskék és a talpfák között, míg a túlzott keményítőszer károsítja a kötőréteg szerkezetét és csökkenti a kötés szilárdságát. Ezért a 2:1 a gyanta rögzítőanyag optimális aránya, amely maximalizálja a rögzítési erőt, és kielégíti a betonaljzatok horgonyzási igényeit nehéz vontatású{15}}vonalakon.
Milyen hatással lesz a talpfák tartósságára a rögzítőanyagok arányának 5%-os eltérése?
Az arány 5%-os eltérése a rögzítési erő 20%-30%-os csökkenéséhez vezet. A szerelvény húzóereje alatt a tüskék könnyen kilazulnak, helyi feszültségkoncentrációt okozva a talpfák rögzítési furatainál. Az alvóbeton a feszültségkoncentráció következtében sugárirányú repedéseket okoz, ami felgyorsítja az öregedést és a károsodást. Például a kénes cementhabarcs kéntartalmának 5%-os eltérése 40%-kal növeli a talpfák rögzítési furatainál a repedések előfordulását, és 30%-kal lerövidül az élettartam. Ugyanakkor a laza tüskék fokozzák a súrlódást a talpfák és a tüskék között, 25%-kal növelve a kopási arányt, tovább csökkentve az alvó tartósságát. Ezért a rögzítőanyagok arányát szigorúan ±2%-on belül kell szabályozni, hogy megóvjuk a talpfák hosszú távú stabil működését.
Hogyan lehet pontosan szabályozni a rögzítőanyagok arányát a helyszínen, hogy elkerüljük az eltéréseket?
A helyszínen mennyiségi adagoló berendezés használható. A kénes cementhabarcsot a kén, a cement és a homok tömegarányának megfelelően pontosan lemérjük, a hiba ±1%-on belül szabályozható. A gyanta rögzítőszer egy speciális arányú eszközt használ az A és B szer áramlásának automatikus szabályozására, biztosítva a 2:1 arányt. Az adagolás során egyenletesen keverje össze: a kénes cementhabarcsot 5 percnél tovább, a gyanta rögzítőanyagot pedig 3 percnél tovább kell keverni az egyenletes komponenseloszlás érdekében. Ezenkívül véletlenszerűen vegyen ki mintákat az arányeltérés kimutatására; a 2%-ot meghaladó eltérésű tételeket újra- kell kötni, hogy biztosítsák a pontos arányt a forrásból, javítsák a rögzítési erőt és a talpfák tartósságát.
Milyen különbségek vannak a horgonyzóanyag-arányokkal szemben támasztott követelmények között a különböző talpfaanyagok között, és hogyan lehet alkalmazkodni?
A fa talpfák nagy porozitásúak, alkalmasak 15%-os kénarányra a kénes cementhabarcsban, amely teljes mértékben behatol a farost résekbe és mechanikai elzáródást képez. A betonaljak alacsony porozitásúak, alkalmasak 2:1 arányú gyanta rögzítőanyagra, erősebb kémiai kötőerővel. Az előfeszített beton talpfáknál nagyobb követelmények vonatkoznak a rögzítési erőre, és gyorsan kikeményedő műgyanta rögzítőszert kell választani, az arányeltérést ±1%-on belül szabályozni kell, hogy elkerüljük az arányeltérés miatti elégtelen rögzítési erőt, amely befolyásolja a talpfák előfeszítésének stabilitását. A különböző talpfák anyagai eltérő rögzítési mechanizmussal rendelkeznek, és az arányt célzottan kell beállítani az optimális rögzítési hatás elérése érdekében.