Spring Clip gyártási folyamat és teljesítménybiztosítás
Milyen követelmények vonatkoznak a sínkapcsok maggyártási anyagaira?
A sínbilincsek gyártási anyaga 60Si2Mn melegen hengerelt rugós Ez az anyag kiváló rugalmassággal és fáradtságállósággal rendelkezik, és ellenáll az ismétlődő dinamikus terheléseknek könnyű deformáció nélkül. Egyes csúcskategóriás sínkapcsok bóracélt vagy króm-molibdénötvözetet alkalmaznak, hogy tovább javítsák a szakítószilárdságot és az időjárásállóságot. Az anyag kémiai összetételét szigorúan ellenőrizni kell, hogy a szén-, szilícium-, mangán- és egyéb elemek tartalma megfeleljen a szabványoknak, elkerülve a hőkezelési hatás befolyásolását. A nyersanyagokat szigorú ellenőrzésnek kell alávetni a minősíthetetlen acél eltávolítása érdekében, biztosítva a sínkapcsok teljesítményét a forrástól kezdve.
Hogyan befolyásolja a sínkapcsok hőkezelési folyamata a teljesítményt?
A sínbilincsek általában köztes frekvenciájú hevítési formázási és maradékhő-hűtési eljárásokat alkalmaznak, és egyes termékeket három{0}idős alakítással dolgoznak fel az egységes szerkezet biztosítása érdekében. A hőkezelés növelheti a sínbilincsek felületi keménységét HRC44-48-ra, miközben megőrzi a mag bizonyos szívósságát, egyensúlyban tartva a szilárdságot és a plaszticitást. Az oltási folyamatnak szabályoznia kell a fűtési hőmérsékletet és a hűtési sebességet, hogy elkerülje a túlmelegedést és az égést, és meg kell akadályoznia, hogy a felületi szénmentesítő réteg meghaladja a 0,25 mm-t. A temperáló kezelés megszünteti a belső feszültséget, egységes temperált troostit és szorbit mikrostruktúrát alakít ki, javítva a fáradtságállóságot. A kiváló minőségű hőkezelési eljárással a sínkapcsok 5 millió fáradási tesztet képesek ellenállni törés nélkül, 1,0 mm-nél kisebb vagy azzal egyenlő maradó alakváltozás mellett.
Milyen funkciói vannak a sínkapcsok felületkezelési módszereinek?
A sínkapcsok felülete rozsdamentes -kezelést igényel; Az elterjedt módszer a fluor-karbon festék elektrosztatikus szórás vagy ezzel egyenértékű technológia, amelyhez 240 órás semleges sópermet teszten kell letenni legalább 9-es védelmi szinttel. A felületkezelés hatékonyan megakadályozza a sínkapcsok rozsdásodását nedves és poros környezetben, meghosszabbítva az élettartamot. A permetezési eljárásnak biztosítania kell az egyenletes bevonatot anélkül, hogy hiányzik a permet vagy megereszkedett, elkerülve a sínkapcsok és más alkatrészek illeszkedési pontosságának befolyásolását. Egyes sínbilincsek Dacromet + epoxigyanta kettős -rétegű védelmet is alkalmaznak, hogy tovább fokozzák a korrózióállóságot, és alkalmazkodjanak a zord környezetekhez, például a tengerparti és alpesi területekhez. A felületkezelt sínkapcsoknak jó kopásállósággal is kell rendelkezniük, hogy megakadályozzák a bevonat leválását a telepítés és a használat során.
Melyek a sínkapcsok geometriai méretpontossági követelményei?
A sínkapcsok tervezett kihajlási lökete 13 mm, és a kisíves részen nem lehetnek nyilvánvaló gyűrődések; φ17,5 mm-es hengerrel bármilyen helyzethez dőlve érintőnek kell lennie. Az egyes részek méreteinek meg kell felelniük a tervrajzoknak, és az eltérést a megengedett tartományon belül kell szabályozni, hogy elkerüljük a kihajlási erő átvitelét. A sínkapcsok felületén nem lehet repedés, sorja vagy nyilvánvaló karcolás, az alakítószerszámok által okozott bemélyedések pedig simák legyenek. A mérőterelőket és a terelőlap-ülékeket szorosan egymás mellé kell helyezni; a 2 mm-nél nagyobb rések száma nem haladhatja meg a 6%-ot, és nem lehet folyamatos meghibásodás. A geometriai méretek pontosságát speciális vizsgálóberendezéssel kell ellenőrizni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy minden egyes tétel megfelel a szabványoknak.
Mi a különbség a különböző típusú sínkapcsok adaptációs forgatókönyvei között?
A W- típusú sínbilincsek egyszerű szerkezetűek és könnyen felszerelhetők, alkalmasak közönséges vasútra és városi vasúti közlekedésre, stabil kihajlási erővel 16-20 kN. Az E-típusú sínkapcsok nagyobb kihajlási erejűek (több mint 20 kN), alkalmasak a nagy-sebességű vasútra és a nehéz{10}}vontatási vonalakra, erősebben ellenállnak az oldalirányú terheléseknek. A Ⅴ típusú sínbilincseket kifejezetten alpesi és fennsík vonalakhoz tervezték, 1100 MPa-t meghaladó szakítószilárdsággal, és képesek megbirkózni az extrém hőmérsékletekkel és a nagy tengelyterhelési követelményekkel. Az ön-rögzítő sínkapcsok speciális szerkezeti kialakításnak köszönhetően fokozzák a kilazulásgátló teljesítményt, amely alkalmas hegyvidéki vonalakhoz, ahol váltakozó alagutak és hidak találhatók. A sínbilincs típusok kiválasztásakor átfogóan meg kell ítélni a vonalsebesség, a tengelyterhelés és a környezeti feltételek együttes figyelembevételével, hogy biztosítsák a rögzítési rendszer többi eleméhez való illeszkedést.