Fishplate csatlakozási erősség és pályasebesség adaptációs technológia
Milyen speciális követelmények vonatkoznak a nagysebességű vasútvonalak{0}}hallemezeinek csatlakozási szilárdsági tervezésére?
A nagysebességű{0}}vasúti vonalakhoz használt tartólemezek csatlakozási szilárdsági kialakításának meg kell felelnie a nagy simaság, az alacsony vibráció és a hosszú élettartam követelményeinek, alkalmazkodva a 350 km/h-s üzemi sebességhez. Az anyag nagyszilárdságú ötvözött acél (42CrMoA), amelynek szakítószilárdsága nagyobb vagy egyenlő 1080 MPa és folyáshatára legalább 930 MPa, hogy biztosítsa a megfelelő teherbírást. Szerkezetileg az integrált kovácsolási eljárást alkalmazzák a hegesztési hibák kiküszöbölésére, a szerkezeti integritás javítására és a feszültségkoncentráció elkerülésére. A horgászlemez és a sín közötti érintkezési felület precíziós{10}}megmunkálású, Ra legfeljebb 1,6 μm érdességgel, hogy csökkentse a vibrációt és a zajt a vonat elhaladásakor. Az összekötő csavarok 12,9-minőségű, nagy szilárdságú{17}}csavarok, amelyek végső meghúzási nyomatéka nagyobb vagy egyenlő, mint 800 N·m, hogy biztosítsák a szilárd csatlakozást a kilazulás kockázata nélkül. A tervezésnél figyelembe kell venni a hőtágulás és -összehúzódás hatását is, ésszerű rést kell fenntartani a hőmérsékleti igénybevétel okozta csatlakozási meghibásodások elkerülése és a nagysebességű vasútvonalak biztonságos és stabil működése érdekében.
Milyen szerkezeti különbségek vannak a nehéz vonósorokhoz és a hagyományos horgászsorokhoz használt{0}}hallemezek között?
A nehéz -vonókötelek és a hagyományos zsinórok horgászlemezei közötti szerkezeti különbségek az eltérő teherbírási-követelményekből fakadnak, a magkülönbség pedig a vastagságban, a csavarok számában és az érintkezési felületben tükröződik. A nehéz zsinórok esetén a horgászlemezek vastagsága nagyobb vagy egyenlő, mint 28 mm, 40%-kal vastagabb, mint a hagyományos zsinórok esetében (20 mm vagy annál nagyobb), ami növeli a hajlítási és ütésállóságot. A csavarok száma 6 csoport (3 csoport mindkét oldalon), szemben a hagyományos vezetékek 4 csoportjával, javítva a csatlakozási szilárdságot, szétszórva a terheléseket és elkerülve a túlzott helyi feszültséget. A horgászlemez és a sín érintkezési felülete 30%-kal megnőtt, egy fogazott érintkezési felület kialakításával, amelynek súrlódási tényezője nagyobb vagy egyenlő, mint 0,7, hogy megakadályozzák a sín relatív elmozdulását. A nehéz -horgonylemezek két végét ívátmenetként tervezték, hogy csökkentsék az ütközési terhelést, amikor a vonat elhalad, míg a hagyományos zsinóros horgászlemezek jobb{16}}szögű átmenetei egyszerűbb szerkezettel rendelkeznek. Ezen túlmenően a nehéz{18}}hordólemezek megerősített csavarlyuk-kialakítást alkalmaznak, és a furat falvastagsága 2 mm-rel megnövelt a csavarlyuk deformációjának elkerülése érdekében. A szerkezeti különbségek biztosítják, hogy mindkettő alkalmazkodjon a saját vonalaik terhelési követelményeihez.
Hogyan befolyásolja a halászlemezek feldolgozási pontossága a sínkapcsolat minőségét?
A halólemezek feldolgozási pontossága közvetlenül befolyásolja a sínkapcsolatok simaságát, szilárdságát és élettartamát. A legfontosabb pontossági mutatók közé tartozik a mérettűrés, az érintkezési felület érdessége és a csavarfuratok pozicionálási pontossága. A mérettűrés szempontjából a horgászlemez hossz-eltérését ±0,5 mm-en belül, a szélességi eltérést pedig ±0,3 mm-en belül kell szabályozni, hogy biztosítsuk a sínhez való pontos illeszkedést és elkerüljük a rezgést növelő hézagokat. Az érintkezési felület érdessége Ra kisebb vagy egyenlő, mint 1,6 μm; ha az érdesség meghaladja a szabványt, az növeli a kerék{6}}sín ütközését, és felgyorsítja a sín és a horgászlemez kopását. A csavarfurat pozicionálási pontossága kisebb vagy egyenlő, mint ±0,2 mm, hogy biztosítsa a csavarokra nehezedő egyenletes erőt a beszerelés után, és elkerülje a lyuk helyzetének eltéréséből adódó helyi feszültségkoncentrációt, amely a horgászlemez megrepedéséhez vezethet. Az elégtelen feldolgozási pontosság túlzott nyomtáveltérést, rossz illesztési simaságot a síncsatlakozás után, fokozott vonatrezgést és zajt eredményez, és még a vezetés biztonságát is befolyásolja. Ezért a feldolgozáshoz nagy pontosságú CNC szerszámgépeket kell használni, és szigorúan ellenőrizni kell a különböző pontossági mutatókat a sínkapcsolat minőségének biztosítása érdekében.
Melyek a kulcsfontosságú pontok a külföldi szabványú hallapok nemzeti szabványos sínekhez való adaptálásához?
A külföldi szabványú halászlemezek nemzeti szabványos sínekhez való igazítása három probléma megoldását igényli: méretkompatibilitás, teljesítmény-illesztés és telepítési előírások a megbízható csatlakozás érdekében. A méret tekintetében ellenőrizni kell a külföldi szabványú halászlemezek csavarfurattávolságának és lemezvastagságának kompatibilitását a nemzeti szabványos sínekkel. Ha eltérések vannak, állítsa testre a csavarfuratok helyzetét, vagy válasszon átmenetet. A teljesítmény szempontjából a külföldi szabványú halászlemezek szakítószilárdságának és folyáshatárának meg kell egyeznie a nemzeti szabványos sínekével; például a nemzeti szabvány 75 kg/m-es síneket hozzá kell illeszteni olyan külföldi szabványú horgászlapokhoz, amelyek szakítószilárdsága 1000 MPa vagy annál nagyobb. A beszerelés során megfelelő nagy szilárdságú csavarokat kell használni annak biztosítására, hogy a csavarok specifikációi megfeleljenek a külföldi szabványos horgászlemezek menetes furatainak, és a végső meghúzási nyomaték a külföldi szabványok követelményeinek megfelelően (általában nagyobb vagy egyenlő, mint 700 N·m). Ezzel egyidejűleg csatlakozási teljesítményteszteket kell végezni annak ellenőrzésére, hogy a kötés kihúzási ellenállása és hajlítási ellenállása megfelel-e a nemzeti szabványok követelményeinek. Az adaptálás során a hazai pályaépítési előírások betartása is szükséges, hogy a csatlakozás minősége megfeleljen az előírásoknak, és garantálható legyen a vonal biztonságos üzemeltetése.
Hogyan válasszuk ki a hallemez anyagokat, hogy alkalmazkodjanak a különböző korrozív környezetekhez?
A horgászlemez anyagok kiválasztását úgy kell megcélozni, hogy alkalmazkodjanak a különböző korrozív környezetekhez (partmenti, szárazföldi, alpesi), a lényeg a korrózióállóság és a mechanikai teljesítménystabilitás javítása. A tengerparti területeken a 316 literes rozsdamentes acél halászlécek vannak kiválasztva, amelyek kiváló kloridionos korrózióállósággal rendelkeznek, és 5000 órányi sópermet-teszten is átmennek rozsda nélkül, elkerülve a tengeri szellő és a sópermet okozta korróziós hibákat. Nedves szárazföldi területeken ötvözött acél horganyzólemezeket használnak tűzi-merítési horganyzás + passziválási kezeléssel, legfeljebb 85 μm cinkréteg vastagsággal a nedvesség és a levegő izolálása és az élettartam meghosszabbítása érdekében. Az alpesi régiókban az alacsony hőmérsékletnek ellenálló ötvözött acélt választják, amelynek ütési energiája -40 fokon nagyobb vagy egyenlő 34J, hogy elkerülhető legyen az alacsony hőmérsékletű rideg törés, és fenntartson egy bizonyos szintű korrózióállóságot. Egyes rendkívül korrozív környezetekben kompozit anyagú halászlemezeket (például FRP) használnak, amelyek erős korrózióállósággal rendelkeznek, de biztosítaniuk kell, hogy a mechanikai teljesítmény megfeleljen a szabványoknak (szakítószilárdság 800 MPa vagy annál nagyobb). Az anyagválasztásnak egyensúlyban kell lennie a korrózióállósággal és a költségekkel annak érdekében, hogy a halászlemez élettartama legalább 8 év legyen a megfelelő környezetben, és csökkenjen a karbantartás és a csere gyakorisága.