Rögzítőrendszerek európai szabványa (DIN EN 17319:2020) Követelmények
A DIN EN 17319:2020 szabvány milyen teljesítményosztályokra osztja a rögzítőrendszert?
A maximális tervezési tengelyterhelés és a minimális ívsugár szerint a szabvány három osztályba osztja a rögzítési rendszert: A+, A és B. Az A+ osztály maximális tervezési tengelyterhelése 130 kN, a minimális ívsugár pedig 18 m, amely alkalmas kis-sugarú ívvonalakra városközponti területeken. Az A osztály maximális tervezési tengelyterhelése 130 kN, a minimális ívsugár pedig 40 m, általános városi vonalakra alkalmas. A B osztály maximális tervezési tengelyterhelése 180 kN, minimális ívsugara pedig 80 m, alkalmas nehéz teherfuvarozási vonalakra és ipari vasutakra. A különböző osztályok teljesítménykövetelményei egyértelműen eltérőek, és a kiválasztást a vonali munkakörülmények alapján kell elvégezni.
Milyen követelményeket támaszt a szabvány a rögzítőrendszer hosszirányú ellenállásával szemben?
A mechanikus beágyazott vágányrögzítő rendszer átlagos hosszirányú ellenállásának legalább 7 kN-nak kell lennie, és a vizsgálatot az EN 13146-1 szabvány szerint kell elvégezni. A ragasztott rögzítőrendszernél a kL hosszirányú merevséget a 0 mm-től Drmm-ig terjedő relatív elmozdulási tartományban kell mérni, és a minimális hosszirányú erő is 7 kN kell legyen. A Dr alapértelmezett értéke 7mm, mely speciális esetekben a szállító és a vevő is egyeztethető. A hosszirányú ellenállás kulcsfontosságú mutató a sín hosszirányú stabilitásának biztosításához, amely megakadályozhatja a sín túlzott elmozdulását a vonat üzemeltetése során. A szabvány a vizsgálati módszerek és mutatók pontosításával biztosítja a különböző termékek teljesítményének összehasonlíthatóságát.
Melyek a paraméterkövetelmények a rögzítőrendszer függőleges merevségi vizsgálatához?
A függőleges merevségi vizsgálathoz a terhelésnek át kell haladnia a sínszalag középvonalán, és a vizsgálati terhelés értéke a rögzítési osztálytól függően változik. Az A és A+ osztályok esetében az FSA1 és FLFA1 1 kN, az FSAmax és FLFAmax pedig 32 kN. A B osztály esetében az FSA1 és FLFA1 1 kN, az FSAmax és FLFAmax pedig 43 kN. A mért kSA és kLFA merevséget méterenkénti egységekben (MN/m/m) kell kifejezni. A ballaszttal ellátott pálya és a monolit pályaágy különböző terhelési paramétereket alkalmaz a merevségi vizsgálathoz, hogy biztosítsa, hogy a vizsgálati eredmények összhangban legyenek a tényleges alkalmazási forgatókönyvekkel. Ezek a paraméterkövetelmények teljes mértékben tükrözhetik a rögzítőrendszer függőleges teherbírását.
Milyen teljesítménykövetelményeknek kell megfelelnie a rögzítőrendszernek az ismételt terhelési kifáradási teszt után?
A kifáradási tesztet az EN 13146-4 szabvány szerint kell elvégezni a szorítóerő mérése nélkül. A vizsgálat után a hosszirányú ellenállás vagy merevség változása nem haladhatja meg a 20%-ot annak biztosítására, hogy a hosszirányú stabilitást ne befolyásolja. A függőleges statikus merevség változása nem haladhatja meg a 25%-ot a stabil párnázási és alátámasztási teljesítmény biztosítása érdekében. A rögzítőrendszer egyetlen alkatrészén sem lehet látható repedés, és a vízálló tömítőelemek nem sérülhetnek vagy deformálódhatnak. A teszt szimulálja a mechanikai környezetet a tényleges működés során, hogy biztosítsa, hogy a rögzítőrendszer ne tönkremenjen a hosszú távú használat során, és garantálja a pálya biztonságát.
Milyen speciális követelményeknek kell megfelelnie a rögzítőrendszernek korrozív környezetben?
A korrozív környezetben való teljesítményt a konkrét projektkövetelmények szerint kell meghatározni, és súlyos környezeti expozíciós vizsgálatokat kell végezni az EN 13146-6 szerint. A vizsgálat után a rögzítőrendszernek leszerelhetőnek és meghatározott kéziszerszámokkal újra felszerelhetőnek kell lennie a karbantartás kényelme érdekében. Egyetlen alkatrész sem hibásodhat meg, és meg kell őrizni az eredeti csatlakozási szilárdságot és tömítési teljesítményt. Az anyagválasztás során a korrózióállóságnak elsőbbséget kell élveznie, és szükség esetén speciális felületkezelést kell alkalmazni. Gondoskodni kell arról is, hogy az elektromos szigetelési teljesítményt ne befolyásolja a korrózió, hogy elkerüljük a sínáramköri rendszer befolyásolását.