A vágány aljzatainak rugalmas illeszkedése és forgatókönyv-adaptációja
Melyek a -sín alatti párnák alapvető funkciói?
A sín alatti-betétek alapvető funkciója a vonat működése által keltett ütközési terhelés tompítása, a sín által a talpfára továbbított koncentrált erő eloszlása, valamint a talpfának a túlzott helyi igénybevétel miatti károsodásának elkerülése. Saját rugalmas alakváltozása révén nyeli el a rezgésenergiát, hatékonyan csökkenti a pályazajt, és javítja az utasok kényelmét. A hőmérséklet változása esetén a párna rugalmassága alkalmazkodik a sín hőtágulásához és összehúzódásához, csökkentve a sín és a talpfák közötti merev súrlódást, és megóvja a sín felületét. A különböző rugalmasságú párnák segíthetik a pálya geometriai méreteinek beállítását, a sínfelület kis magassági eltéréseinek pótlását és a vágány simaságának biztosítását. Ezenkívül a sín alatti-párnák szigetelése blokkolhatja a sínáramkör szórt áramát, megakadályozhatja az elektrokémiai korróziót, és kielégítheti a villamosított vasutak igényeit.
Mi a -sín alatti párnák anyagbesorolása és alkalmazható forgatókönyveik?
A sín alátéteket általában három kategóriába sorolják: gumibetétek, műanyag betétek és kompozit betétek. A gumipárnák kiváló rugalmassággal és jó lengéscsillapító hatással rendelkeznek, alkalmasak a nagy-vasútra és a városi vasúti közlekedésre, és megfelelnek a pufferelési igényeknek nagy-frekvenciás rezgések esetén; ezek közül a natúrgumi párnák meleg területekre, míg a nitrilgumi alátétek jó olajállóságuk miatt az olajmezők közelében lévő vasútra. A műanyag párnák (például polietilén) erős korrózióállósággal és könnyű súlyúak, alkalmasak nedves alagutakhoz vagy tengerparti vonalakhoz, és elkerülhetik a rozsdásodást. A kompozit alátétek (mint például a gumi{6}}fémkompozit) a különböző anyagok előnyeit egyesítik, kiegyensúlyozott merevséggel és rugalmassággal, alkalmasak nehéz -vontatású vasutakhoz, amelyek nagy terhelést képesek elviselni és stabil ütközést biztosítanak. Emellett léteznek kerámia szigetelőbetétek is, amelyeket kifejezetten a villamosított vasutak szigetelő szakaszaiban használnak nagy -szilárdságú szigetelőképességük miatt.
Milyen tényezőket kell figyelembe venni a sín alatti-betétek rugalmassági modulusának kiválasztásakor?
A sín alatti párnák rugalmassági modulusának kiválasztása-először a vonal terhelési szintjét veszi figyelembe. A nehéz -fuvarvasutaknak nagy rugalmassági modulusú (például 1500-2000 MPa) párnákat kell választaniuk a túlzott deformáció elkerülése érdekében; A hagyományos sebességű vasutak közepes és alacsony rugalmassági modulusú (500{12}}1000 MPa) párnákat választhatnak a pufferelés és a költségek egyensúlya érdekében. A vonatok sebessége szintén kulcsfontosságú tényező. A nagysebességű vonatok gyorsan közlekednek és nagy ütésekkel bírnak, ezért nagy rugalmassági modulusú párnákra van szükség a vágány deformációjának szabályozásához és a stabil működés biztosításához. Az alvó típusa is befolyásolja a választást. A beton talpfák nagy merevséggel rendelkeznek, és jobb rugalmasságú betétekkel kell őket összeilleszteni; A fa talpfák alacsony merevséggel rendelkeznek, és kissé magasabb rugalmassági modulusú párnákat választhatnak ki. Ezenkívül nem lehet figyelmen kívül hagyni az éghajlati viszonyokat. Hideg területeken stabil, alacsony hőmérsékletű rugalmasságú betéteket kell választani, hogy elkerüljük az alacsony hőmérséklet miatti rugalmassági modulus meredek növekedését és a pufferhatás elvesztését.
Melyek a -sín alatti párnák öregedésének és károsodásának kockázatai és megítélési normái?
A -sín alatti párnák elöregedése és károsodása rugalmas csillapításhoz és csökkent pufferkapacitáshoz vezet, így a vonat ütközése közvetlenül átterjed a talpfákra és a ballasztra, felgyorsítva a pályaelemek kopását. A sérült betétek nem tudják egyenletesen eloszlatni a terhelést, ami könnyen okozhat talpfák repedéseit és a sín futófelületének egyenetlen kopását, ami befolyásolja a vágány geometriai méreteinek stabilitását. Az elöregedett szigetelőbetétek elveszítik szigetelőképességüket, ami sínáramkör-hibákat okoz, és veszélyezteti a villamosított vasutak biztonságát. Az ítélkezési szabványok főként a következőket tartalmazzák: nyilvánvaló repedések a párna felületén, amelyeknél a repedés hossza meghaladja az 50 mm-t vagy a szélessége meghaladja a 2 mm-t; a párna vastagságának kopása meghaladja az eredeti vastagság 20%-át; csökken a rugalmas helyreállító képesség, és nem tud gyorsan visszapattanni nyomás után; a szigetelő betétek szigetelési ellenállása kisebb, mint 10^6Ω. Ha a fenti feltételek bármelyike előfordul, a betétet időben ki kell cserélni.
Hogyan lehet meghosszabbítani a -sín alatti párnák élettartamát?
A sín alatti betétek élettartamának meghosszabbítását-három szempontból kell kiindulni: telepítés, karbantartás és kiválasztás. A beszerelés során meg kell tisztítani a szennyeződéseket a talpfa és a sín érintkezési felületéről, gondoskodni kell a párna simításáról, és elkerülni az egyenetlen helyi feszültséget; ezzel egyidejűleg szabályozza a beépítési nyomást, hogy megakadályozza a párna túlzott összenyomását- és maradandó deformációt. A napi karbantartás során rendszeresen ellenőrizni kell a betét állapotát, és időben meg kell tisztítani a kavicsot és az olajat a betét körül a kémiai korrózió és a fizikai károsodás elkerülése érdekében. Nehéz-vontatású vagy nagy-frekvenciás vibrációs vonalak esetén kopásálló bevonat-felvihető a párna felső és alsó felületére a súrlódási kopás csökkentése érdekében. A kiválasztás során pontosan meg kell felelni a vonal tényleges körülményeinek, hogy elkerüljük a „túlképzett” vagy „alulminősített” állapotot; elsőbbséget kell adni az időjárásálló anyagoknak-korrozív környezetben, és az alacsony{10}}hőmérsékletnek ellenálló párnáknak hideg területeken. Ezenkívül a ballaszthibák rendszeres kijavítása a pálya stabilitása érdekében csökkentheti a betét további feszültségi károsodását is.