A vasúti rendszerekben általában sínkapcsokat használnak. Fő funkciója a sínek és a talpfák összekapcsolása, elsősorban a rugókapocs rugalmas deformációjából származó tárolt energia felhasználásával a mechanikai rezgések és ütközőerők mérséklésére. Hosszú távú és ciklikus hajlítási, valamint dinamikus terhelések által kiváltott torziós váltakozó igénybevételek mellett működik, rendkívül kemény munkakörnyezetben.
A rugókapcsok gyártásánál az elsődleges alapanyag a melegen hengerelt rugóacél. A rugós kapocs mikroszerkezetének egyenletesen temperált martenzitből és troostitból kell állnia, és a magban nyomokban megengedett a nem folytonos ferrit. A rugós kapocs felületén a széntelenítési mélység nem haladhatja meg a 0,3 mm-t. 5 millió kifáradási teszt után a rugós kapocs nem törhet el, és a maradék alakváltozás nem haladhatja meg az 1 mm-t. A rugós kapcsok gyártási folyamata magában foglalja az anyagnyírást, a közepes frekvenciájú indukciós melegítést, a melegalakítást, az olajos edzést, a temperálást, a rozsdamentesítő kezelést, a késztermék ellenőrzését és a csomagolást.
A rugós kapcsok használat közbeni meghibásodásának fő oka az anyaghibák. A rugóacél felületi rétegén gyakran feszültség lép fel, így a rugóacél felületi minősége jelentősen befolyásolja a kifáradási szilárdságot. A rugóacél hengerlési folyamata során keletkező repedések, hibák és hegek gyakran az egyik oka a rugókapcsok fáradásos törésének. Ezenkívül a metallurgiai hibák, mint például a nem fémes zárványok, buborékok, hajtogatás, elemek szétválása stb., szintén a zárványok és a mátrix határfelülete közötti kifáradási repedések idő előtti kialakulásához vezethetnek.